Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a fogom
S őrizem a szemedet.
|
Olyan a szerelem, mint a harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, milliom.
|
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
|
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a ,
ne fuss el, nagyon szeretlek!
|
Este,
mielőtt a
kiúsznak egymás után.
szeretlek.
|
Nagyon szeretlek, hisz szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.
|
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha , legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
|
Nézek vakon és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék s szabadulni vágyom,
és gyűlölöm magam, másért meg égek,
nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom.
Ide jutottam, drága , érted.
|
Boldogíts csak, boldogíts tovább,
És ne tudd - elég ha sejted,
Mint a , oly önkénytelen
Kedvem gyöngyeit ha termed!
|
A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elüzték egyszer,
vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.
|
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
|
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
így lettem halhatatlan.
|
Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül a hímzett csillagok
csokra és holdat a
szemed fölé.
|
legyek a foglalat legyél a lámpa
legyek a legyél a lángja
legyek az alvó legyél az álom
legyek a láb és legyél a lábnyom
|
Belső zsebedbe bújva
lehetne élni szépen,
dobogós boldogságban,
szívverésben.
|
Vannak e földön mindenütt
Szép nők: szór szemük,
De mint te, oly kedves, komoly
Nincsen sehol, nincsen sehol!
|
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
|
azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
oldd ki szívednek
|
Keverd a szíved napsugár közé,
készíts belőle ,
s aki a földön mellén viseli
és hevét kibírja, ő a párod.
|
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a .
|