Tudod, midőn először ültünk
E tó fölött, e fák alatt?
Röpűl a gyors idő fölöttünk,
Azóta két év elhaladt.
Ily ősz volt akkor is, ilyen szép
Mosolygó őszi délután,
Szelíd fuvalmak így rezgették
A sárga lombokat a fán.
Igy tükrözé vissza a tónak
Vize a tiszta kék eget,
Igy ringatózott ama csónak
Ábrándosan a víz felett.
|
|
|
Két éve annak... sokat elvitt
Az idő tőlem azalatt,
De nem panaszlok, mert amennyit
Elvitt, sokkal többet hozott.
Téged hozott meg nekem, téged,
Reményim fényes gyöngysora,
Kiért az örök üdvösséget
Ezerszer adnám én oda.
Maradjunk még itt, légy mellettem...
Hol úgy busúltam egykoron,
Hagyj engem itt most elmerengnem
Végetlen boldogságomon!
Erdőd, 1848. szeptember 27.
|
A)
Oh mondd: ha előbb halok el,
tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
|
B)
Titkos kérdés keletkezik szivemben:
Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint ősszel a felhő a napsugarat.
|
C)
De akkor még csak gondolatban
Élveztem mennyországomat,
Mert akkor még nem csókolhattam,
Mint mostan, édes ajkadat.
|
| Segítség >> |
Piros orca, piros ajkak,
Barna fürtök, barna szem,
És ez arcon és e szemben
Mennyi lélek, Istenem!
Óh, ha bírhatnám e lelket,
Ezt a lelkes kisleányt!
Szólj, leányka, mondd, hogy téged
A szerelem még nem bánt.
Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz már,
Mondd, hogy engemet szeretsz,
És ez a szó életemnek
Egy új teremtője lesz.
|
|
|
Nem tudom, mi voltam eddig,
Ámde azt sem, mi leszek;
Tőled függ, hogy sötét árnyék
Vagy fényes sugár legyek.
Mit határzasz?... Már látásod
Megépíté mennyemet;
Oh leányka, ezt a mennyet
Nem szabad ledöntened.
Im, letérdelek előtted
S esdve nyujtom föl karom;
Vonj föl engem kebeledre,
Vagy borúlj rám, angyalom.
Nagykároly, 1846. szeptember 8 - 10.
|
A)
Azokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni, kedvesem, ezentúl,
Ott fogsz élni boldog férjed mellett,
Kit boldoggá egyedűl szived tett;
|
B)
Én szeretlek, és szerelmem,
E végtelen áradat,
Mint a földet az özönvíz,
Eltemette múltamat. |
C)
Szerelmem sasmadár;
Vagy égbe száll velem,
Vagy széjjelszaggatja
Körmeivel szivem.
|
| Segítség >> |
Márta és Mária
17 éves lehettem, 18. Félszeg kamasz
a csongrádi gimnáziumban. Még nem
félig árva, még élt édesapám, aki
pár évvel később halt meg rákban.
Lobogó hosszú hajam miatt, borostás
kamasz arcom miatt kaptam tőle
egyszer egy pofont, de már nem fáj,
már ragyog. Első szerelmem nálam
egy évvel fiatalabb diáktársam,
Szabó Márta.
|
|
|
Autóstoppal mentem a
Balatonhoz, menetben útba ejtettem
a várost, Budapestet, és ott
az általam, csongrádi kamasz által
oly szeretett költőt kerestem.
Nagy Lászlót! Hogy akkor megjelent
könyvét dedikáltassam. Szívesen
fogadott. Kinek is dedikáljam a
könyvet? – kérdezte.
Pironkodva feleltem, nem nekem, hanem, ha lehet,
kis szerelmemnek, Szabó Mártának.
Nagy László akkor székéből nehéz
mozgásával felállt, és kócos kamaszt:
megölelt. Az én első szerelmemet is
Szabó Mártának hívták! – mondotta
lelkesülten, hozzá írtam a
Márta és Mária című versemet!
Az első szerelem, mint hó
elolvad, de a gyermekkorból még
felsajog, szelíden simítja ingem,
ököllel üti a szívem.
|
A)
Északról üzen a szerelem, ott minden fehér.
Jégzajlás-kontinens: sisakos Ophelia,
a hóvár asszonya szép mellét kibontja.
Kéthúrú hegedű: vonat tolat rajta zenét.
|
B)
Milyen is ez az első.
szerelem, mulandó, elolvad, mint
a májusi hó. |
C)
„Olyan a szerelem, akár a
favágás, pedig lehetne
ünnep. Öröm – nemcsak
a hiány tükre.”
|
| Segítség >> |
Arcod rajza héthatáron. Hat a szemekből
ragyogó síkság, a hetedik álom éle.
Homlokodon a pánt: zuhanórepülők köteléke.
Világ körüli utazáson: homlokod, tarkód,
homlokod; kiscsikót: trappoló ujjakat
futtatok héthatáron. Hat a szemedből fölragyog, a hetedik álom
|
|
|
Inged múzeumát már nyitottad;
elkerülöm. Nem leszek előkelő idegened.
Háborús halottat hol hántoltál: szemed fölött,
karodon, hasadon kipattognak fekete füvek.
Járom a kaszálón, járom a táncot. Kiscsikót:
trappoló ujjakat futtatok héthatáron.
Öreganyánk emlékezetéből
földből a vadvíz fölszivárog: Pusztaidűlő
és Bőrhíd között halom gyerekhad ad
szabadságot. Kukoricát: gazdája sarabolóval
gyerekderékszárat vágott.
Arcodon a csata terét a bortérképen keresem.
Pusztaidűlő és Bőrhíd között a mezsgyét
arcod hegében föltalálom. Hat titkot is megtalálok, a
hetedik álom. A megváltást lemondom én,
mint beatzenekar a koncerteket! Hozzád
úgy utazom, hogy utazásom történelem.
Inged nyitott múzeumát elkerülöm. Gerenda
alá fészket a fecske: szemöldököd dúca alá
fészket rakott az este. Jó éjszakát. A mi
időnkre virradunk!
|
A)
Névtelen itt a szerelem, itt
a szerelem számol:
ez meglett, ez elveszett, ez meglett,
ez elveszett; oldom, kötözöm -
lengetem, akár ligeti hintát.
|
B)
Szép lesz mégis, mondom, szép lesz,
melletted-égen: ágyban,
melletted-ágyban: havason,
hol alatt felett már nincs korlátnak
- s falaknál szebb határ a hátad. |
C)
Átkarollak, kerítem országod: szurdok-hajad
hódíthatatlan - Szent Gellért hegyéről
gördül a hordó: szőke hajadról két kezem,
lepatakzik a sereg.
|
| Segítség >> |
Szürkeszemű, szelid este
ereszkedik a szivemre.
Szürkeszemű, szelid éjjel
elmegyek nincsen-reménnyel.
Elmegyek, hisz úgyse bánod,
úgyse voltam, csak barátod,
úgyse voltam semmi, semmi.
S egyszer úgyis el kell menni.
|
|
|
Ami jó volt, nagyon jó volt,
de sziveden fehér hó volt,
fehér hóba beleestem,
nem tudtam, hogy feneketlen,
nem tudtam, hogy ilyen forró
a fehér hó, a fehér hó...
|
A)
Ha elmégy tőlem visszajöjj megint
falakon át figyelem lépteid
s ha csengő szól a kulcsot is viszem
kis szivem
|
B)
Szerettelek és szeretlek.
Akarom, hát elfeledlek.
Elfeledlek, de megtartalak
régi szépnek, drága dalnak.
Ami jó volt, nagyon jó volt;
de szíveden fehér hó volt. |
C)
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
|
| Segítség >> |
Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szivemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
|
|
|
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!
|
A)
Te vagy az ország, otthon, haza,
megáldott méhednek van igaza.
Beléd én jajszóval kapaszkodom,
kívüled fölöttem nincs hatalom.
|
B)
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak. |
C)
Ha jössz velem az árnyékok alatt
kézenfoglak meg ne üsd lábadat
s vigyázok hogy a csillagok s
kövek köszönjenek
|
| Segítség >> |