A parlagi sas egyike Európa legféltettebb madárritkaságainak. A
Nem választottál!
élő párok megóvása érdekében élőhelyeinek közelében még legkedveltebb táplálékának, az ürgének a visszatelepítésével is megpróbálkoztak. Egyik legnagyobb testű ragadozó madarunk nagy magasságban, méltóságteljesen köröző példányainak megpillantása különleges élmény.
Az öreg egyedek színezete
Nem választottál!
, a fejtetőjük és a tarkójuk fakó
Nem választottál!
. Fehér vállfoltjuk néha feltűnő, máskor kicsi, alig látszik. Farktollaikon keresztsávok, széles fekete végszalaggal. Szárnyfesztávolságuk meghaladhatja a
Nem választottál!
. Tömegük 2500-3500 gramm, a tojók valamivel nagyobbak, mint a hímek. A fiatalok jóval világosabbak, aranysárgásak, begyük és mellük barna csíkokkal mintázott. Az ülő példányok szárnyain a fehér tollvégződések csíkokba rendeződnek, a sötétbarna kormánytollak hegyi része szintén fehér. Színezetük az évi vedlésekkel öt-hat év alatt válik az öregekhez hasonlóvá.
Magyarországon a parlagi sas főleg a középhegységek déli völgyeiben fészkel. Megtelepedésének alapfeltétele, hogy a közelben jó táplálkozóterületek legyenek, ahol hörcsögöket,
Nem választottál!
és nyulakat zsákmányolhat. Röpképe széles szárnyai miatt a rétisaséra emlékeztet, de a farka nem ék alakú és soha nem fehér, mint az öreg rétisasé.
Az öreg madarak egész évben, tehát télen is a költőterületen vagy annak közelében maradnak, míg a fiatalok vonulnak; a telet Európa déli felén, Görögországban vagy Észak-Afrikában töltik. A párok a magas fák koronájában, nemegyszer 25-28 méter magasan épült
Nem választottál!
több éven át használják. A fészek befelé egyre vékonyodó gallyakból épül, átmérője száz-százharminc centiméter. Az évek folyamán a rendszeres tatarozásokat követően hatalmasra nőhet.
A tojásrakást megelőzően, néha már enyhe tél végi napokon, a pár
Nem választottál!
hívja fel magára a figyelmet. A fészekalj két-három mattfehér, alaposan elmosódó foltokkal ritkásan tarkállt tojásokból áll. A hím és a tojó felvátva kotlik, a fiókák körülbelül
Nem választottál!
alatt kelnek ki. A tojó eleinte rajtuk marad, melengeti és eteti a fehér pihével borított kicsinyeket, így a táplálékot a hím hozza a fészekhez. Ebből a tojó szaggat apró falatokat a fiókáknak. A kismadarak négyhetes korukban kezdik
Nem választottál!
a zsákmányt, és két hónaposak, amikor elhagyják otthonukat, és repülni kezdenek. Előtte csak a fészek szélén állva verdesnek szárnyaikkal, izmaikat erősítik. A család a kirepülést követően egy ideig még összetart, miközben az öreg madarak etetik a fiatalokat, amelyek fokozatosan válnak önállókká.
A parlagi sas kútgémről vagy
Nem választottál!
lesi a zsákmányt, de alacsonyan repülve is vadászik. Általában hörcsögöt, ürgét, nyulakat és a talajon mozgó madarakat fog el, de békát és nagyobb rovarokat is fogyaszt.
|