Amikor reggel a kertünkben kis földkupacokat fedezünk fel, tudjuk, hogy vakond tevékenykedik a közelben. Ez a kis állat a föld színe alatt "rendezi be" otthonát. Henger alakú, sima,
bundával borított teste jól idomult az életmódjához. Rövid farka kúp alakú, rendkívül
orra, kicsiny fülei, alig észrevehető apró szemei szintén ehhez alkalmazkodtak.
Rövid, széles végtagjainak öt ujján ásásra kiválóan alkalmas fejlett
meredeznek. Látása a sötétben visszafejlődött, szaglása megmaradt, hallása és tapintása pedig tökéletesedett. A zsákmányt először hallással, majd a kiszemelt állat által keltett
alapján találja meg. Ezért a kimúlt giliszták nem keltik fel az érdeklődését.
Alagútrendszerének
pillanatok alatt észleli, és gyorsan a helyszínen terem. Járatainak szövevényét emlékezetében raktározza, így pontosan tudja, hogy milyen kanyarok, egyenesek következnek egymás után. Labirintusainak bővítésekor éles karmokkal ellátott mellső lábaival lánctalpas munkagéphez hasonlóan halad előre. A kitermelt földet a felszínen halmozza fel, miközben kialakítja a jól ismert
. Csak az egyik lábával ás, közben a másikkal az alagút falának támaszkodik. Teste tengelye körül forogva fúróhoz hasonlóan halad előre. A vakond az évszakokhoz igazítja járatainak
. Tavasztól őszig általában a talajfelszín közelében, a téli hónapokban a fagyhatár alá húzódva keresi rovarlárvákból és
álló táplálékát.
Az el nem fogyasztott állati táplálékát a fejrészénél kissé
, ezáltal mozgásképtelenné téve az éléskamrául szolgáló üregben raktározza el. A járatrendszere tehát vadászterületből, lakókamrából, élelemraktárból és a
fészkelőüregből áll. Éléskamrából több is lehet a járatrendszer különböző pontjain. Rendszeresen ellenőrzi járatait, s az abba időközben belepottyanó állatokat összeszedi.
A vakond nem társas lény, ezért a párosodás idejét leszámítva nem tűri meg fajtársait a területén belül.
|